##IMG12462## Nagykanizsán elsõsorban Solty Jenõ, Russay Olivér, Kaczor Jenõ és Szántó Zoltán kezdeményezésére nagyon erõs kosárlabda csapatok alakultak.  A három évtizede elhunyt Szántó Zoltán nemcsak remek játékos és vezetõ (a Zala megyei Kosárlabda Szövetség elnöke), hanem kiváló edzõ is volt. Férfi vonalon nála kezdett játszani Szendrey S., Bojtos, Iglódi I., Fehér L., Béres és Radics. Közülük volt aki NB I-ben dobogón végzett csapatban szerepelt késõbb a fõvárosban.

Aztán az 1960-as évek közepén elsõsorban a Dr. Mezõ Ferenc Gimnázium tanulói közül nála játszott Hocz, Széki, Bugár, Fraknói, Badacsonyi, és Kaczor Jenõ irányításával kiváló nõi kosárlabdacsapat körvonalazódott Nagykanizsán. 1967-ben két remek játékos, Tóth Erzsébet és Gábor Erzsébet vezérletével az NB II-ben ezüstérmes lett a csapat – a Vegyipari középiskola udvarán rendezték meccseiket. Akadt olyan, amikor ketten együtt 70 pontot szórtak, de olyan is, amikor Gábor egyedül 54 (!)-et, pedig akkor még nem volt hárompontos dobás.

Egy évvel késõbb pedig a város már teljesen kosárlázban égett, a vasút melletti Cserháti csarnok vasárnap délelõttönként kicsinek bizonyult - a csapat pedig sorra nyerte a mérkõzéseit. 

Az utolsó fordulóban, 1968. november 26-án a Magyar Pamut csapata érkezett, az NVTE pedig 108:27-es, elképesztõ arányban gyõzött  (Gábor 37 ponttal Széki 18 ponttal zárt).

A csapat így állt fel: Hágner, Magyar, Hocz, Gábor, Széki. Csere: Takács, Gregor, Bugár, Csaba. Az együttes nélkülözhetetlen tagja volt Izsák József szakosztály vezetõ, Csögör József intézõ, Kaczor Jenõ edzõ és a 6. játékosnak számító lelkes közönség.

Elképesztõ ünneplés volt a 100. pontnál (Széki Zsuzsa szerezte), valamint a bajnoki aranyak átadásánál is - ugyanakkor ünnepelte a ZTE labdarúgócsapata szintén az NB II-es bajnoki címet.

Zala megyében 1968-ban az év együttesének választották a NVTE nõi kosárlabda együttesét, a ZTE labdarúgó és röplabda csapatai elõtt.

Külön kell szólni a csapat klasszisáról, Gábor Erzsébetrõl, aki abban az évben a bajnoki meccseken 621 pontot dobott az NB II-ben, és Zalában az év 2. legjobb sportolójának választották (Vasvári Mária súlylökõ mögött) a Zalai Hírlap év végi szavazásán.

Következhetett - a város történetében elõször - az NB I.

Akkor nemhogy idegenlégiós, de még más városból érkezõ sem került a csapathoz, így változatlan kerettel – alig 20 év átlag életkorral – az élvonal legfiatalabb és legcsinosabb csapata részvételével kezdtek a TFSE ellen.

A csapat erejét jól jelzi, hogy 1969. február végén felkészülési meccsen idegenben gyõzték le a Pécs együttesét 63-62-re - Magyar, Simon, Hocz, Széki, és Gábor voltak kezdõk, a cseresorban pedig Hágner, Gregor, Csaba, Bugár, Takács, Bíró, valamint Kovács. Gábor 32, Széki 17 pontot szerzett.

A diadalmenetnek köszönhetõen március 29-én az Európa bajnoki ezüstérmes Jugoszlávia játszott a Vasutas csarnokban, és nyert 115:43-ra.

Indult az NB I a TFSE ellen, de az már egy másik történet. Érdekesség, hogy éppen akkor változott az NVTE elnevezés MÁV NTE névre.

A fél évszázaddal ezelõtti kosárlabda nagykanizsai hõsei Nagykanizsán és Zala megyében is sporttörténelmet írtak. Fellendült az utánpótlásképzés, a vasutas ificsapat Kovács Magdolna vezérletével országos döntõbe jutott.

A bajnokcsapat tagjai pedig Hocz Erikával, Gábor Erzsébettel – becenevén Csúzlival - az élükön hihetetlen népszerûségnek örvendtek a városban. Késõbb Széki Zsuzsa a BEAC NB I-es élcsapatában, Tóth Erzsébet Pécsett, Kovács Magdolna pedig egy késõbbi korszak nagykanizsai vasutas együttesével, majd edzõként élt meg sikeres karriert, Gábor Erzsébet pedig válogatott kerettagságig jutott.

Bizton állítom, aki látta Csaba Márta kétkezes távoli dobásait, Hágner Katalin félpályás pontjait és a BEAC ellen gyõzelmet jelentõ érõ kísérleteit, Gábor ponterõsségét, Hocz Erika centerjátékát, és átélte a Cserhátiban azokat a 350 nézõ elõtt rendezett derbiket, sohasem felejti a kanizsai bajnokokat, akiket december közepén az 50. évforduló alkalmából külön is ünnepel a város és a kosárlabda társadalom.

A fél évszázaddal ezelõtti bajnokcsapatból már nem lehet a földi pályán Hágner és Gregor, de õk társaikkal együtt aranybetûkkel íratták nevüket Nagykanizsa és Zala megye sporttörténelmébe.                                    

 Dr. Iglódi Endre