##IMG12504##85. születésnapját ünnepli dr. Merényi Kálmán a szegedi kosárlabdasport korábbi meghatározó alakja, a Szegedi Postás, a SZEAC, a Szegedi Honvéd és a SZEOL, a magyar válogatottal 1959-ben Isztambulban Európa-bajnoki bronzérmet szerzõ korábbi kosarasa.

Mint szinte minden kisgyermek Szegeden, Merényi Kálmán is úszóként kezdte sportpályafutását, majd következett a vívás, utána pedig a foci. Itt - mint mondta - kapus volt, de egy durva belépõ utáni nyílt szárkapocscsonttörés véget vetett labdarúgó karrierjének. A kosárlabdával meglehetõsen szokatlan módon került kapcsolatba: az NB I-es játékos húga edzését figyelte, csakhogy a lányok kilencen voltak, az edzõ pedig megkérdezte a fiatalembert: lenne-e kedve beszállni tizediknek. Merényi Kálmánnak volt, s mezítláb beszállt.

Merényi Kálmán édesapját politikai okokból az 50-es években évekre bebörtönözték, s így bizony elég nehézzé vált a család megélhetése. A sokoldalú, jó adottságú Merényi Kálmán azonban feltalálta magát: középiskolásként éjszakánként vagont rakodott, a Szegedi Honvéd színeiben három labdajátékban is edzett, s versenyzett - játszott az élvonalban, az NB I-ben a kosárlabda mellett röplabdában és kézilabdában is. Mindhárom szakosztálytól, mindhárom sportágban való felkészülésért és versenyzésért kapott kalóriapénzt!

Dr. Merényi két okot emelt ki, amiért végül a kosárlabda mellett döntött. Az egyik, hogy a sportág nagyon sikeres volt, s olyan kiválóságokkal járt együtt iskolába, s játszhatott egy csapatban, mint a Hódy-fivérek - Lászlóval mai napig rendszeresen tartja a kapcsolatot. A másik ok pedig, hogy remek volt a reakcióideje. A tatai edzõtáborban Páder János, a kosarasok szövetségi kapitánya fogadott az atléták szakvezetõjével, Sir Józseffel: Merényi 10 méteren legyõzi az akkor kiváló vágtázókat, sprintereket. Nos, legyõzte õket, ezt az adottságot pedig leginkább a kosárlabdapályán tudta kamatoztatni: az összes szabad labda az övé lett. Egyszer, 30 évesen egy TF-hallgató elcsent elõle egy szabad labdát - ezt követõen dr. Merényi Kálmán abbahagyta a kosarazást.

A sportolóként roppant sokoldalú kiváló kosaras a civil életben is megállta helyét. Miközben magas, válogatott szinten kosarazott, egyetemre járt, jogot hallgatott, s két évet összevonva tette le vizsgáit. Több mint három évtizeden át tanított büntetõjogot, kriminológiát, egyetemi docens volt, 1992-ben megyei fõügyész lett. E tisztségében egy évtizedet töltött, s emellett 1998-ban fél évig fellebbviteli fõügyész is volt. Régebben változatos életébe belefért, hogy üvegtechnikusként dolgozott, hivatásos gépjármûvezetõként teherautót, autóbuszt is vezetett. Unokája 9 éve társastáncos, két keresztfia pedig a SZEOL igazolt focistái.

Isten éltesse sokáig!