1950-ben ezen a napon szerzett Eb-ezüstérmet Budapesten női válogatottunk. Ez az eredmény a hat évvel később, Prágában szerzett ezüstéremmel mondhatni holtversenyben női nemzeti csapatunk eddig legjobb Európa-bajnoki szereplése.

 

 

 

Az '50-es Eb-n 12 csapat vett részt, a küzdelmek három négycsapatos csoportban kezdődtek. A szabályok meglepő módon túl sokban nem tértek el a jelenleg érvényben lévőktől, de azért volt pár jelentős különbség. Akkoriban még nem volt hárompontos kosár, és nem mértek támadóidőt. Két 20 perces félidőt játszottak, és négy személyi hiba után volt kipontozódás.

 

Az idősebb Gyimesi János vezette magyar válogatott a B csoportba került Ausztria, Izrael és Lengyelország társaságában. "Lehengerlő", 95-13-as győzelemmel kezdett a csapat Izrael ellen, majd jött a legnehezebb csoportmeccs - az ellenfél a lengyel válogatott volt. Szünetben 9 ponttal vezettek a magyar hölgyek, majd a második félidőben fölényessé tették sikerüket (58-31). A "sógornők", azaz az osztrákok ellen már az első félidőben eldőlt a mérkőzés (42-11), amelyet végül 62-22-re nyertek meg a magyar hölgyek.

 

 

 

Ezt követően két részre osztották a mezőnyt, a csoportok első két helyezettje az 1-6., a harmadik és negyedik helyezettje pedig a 7-12. helyért folytatták. Az, hogy válogatottunk aránylag simán hozta a csoportmeccseket, azért lehetőséget adott a szakvezetésnek, hogy időnként pihentessék a kulcsjátékosokat, már csak azért is, mert az egész kontinensviadalt szünnap nélkül bonyolították le: 7 nap alatt 7 mérkőzést játszottak a válogatottak.

 

 

A felsőházban a franciák ellen kezdtek a hölgyek, és egy pazar (39-14) első félidő után a vége igencsak "meleg" lett, de egy 56-49-es sikerrel megőrizte veretlenségét id. Gyimesi János csapata. Következett egy fogcsikorgatóan kemény csata a C csoportban a második helyen végző olasz válogatott ellen. Ma úgy fogalmaznánk, a tét feltehetően érződött mindkét csapaton, félidőben 15-13-ra az olasz hölgyek vezettek, de szünet után sikerült fordítani, és 29-28-ra megnyertük az összecsapást.

 

A korabeli Népsport így számolt be a találkozóról: "Szép játék nem alakult ki, inkább elkeseredett, heves küzdelem jellemezte az egész mérkőzést. Az Európa-bajnok olasz válogatott legyőzése komoly nemzetközi siker. Az első félidőben az olasz csapat dobóátlaga sokkal jobb volt. A magyar csapat 19-ből 14 büntetődobást nem értékesített, igaz, az olaszok is csak 8-at hajtottak végre jól a 19-ből. A dobóátlagtól eltekintve a magyar csapat nem nyújtott rossz teljesítményt, mégis, amikor az olaszok a második félidő elején ötpontos előnyre tettek szert, már mindenki el is könyvelte csapatunk vereségét. A mieink azonban megfordították a mérkőzést. Csapatunk több mint két percig tudta tartani a labdát a legizzóbb hangulatban, a legádázabb hajrában. Nőknél ez a legnagyobb ritkaság! A magyar csapatból Stieberné és Nagyné nyújtotta ismét a legjobb teljesítményt. Előbbi a védekezésben és a gyors indításban, míg utóbbi a kosárra töréseivel emelkedett ki. Az olasz csapat legjobbja a fiatal Ronchetti L. volt."

 

Hátra volt még a két csoportgyőztes, a csehszlovák és a szovjet válogatott elleni csata. Úgy látszik, jótékonyan hatott a magyar hölgyekre a hatalmas küzdelemben kivívott olaszok elleni siker, ugyanis északi szomszédaink ellen egy szédületes, 29-9-es első félidőt produkált a válogatott, amely ennek köszönhetően végül magabiztos, 49-32-es győzelmet aratott.

 

Erről így számolt be az a sportnapilap: "A magyar csapat kitűnően játszott, végig bírta az iramot, szinte észre sem lehetett venni, hogy a hatodik mérkőzését vívja az Európa-bajnokságon. Amikor kellett, nyugodtan adogattak, nem szórták el könnyelműen a labdát. Ilyen arányban még sohasem győztük le a csehszlovákokat, és ez a győzelem már az Eb második helyét jelentette. Csapatunk és a mezőny legjobbja Fekete Ilona volt, aki az egész mérkőzést végigjátszotta. Ezúttal a legeredményesebb kosárdobónk is ő volt. Ragyogó teljesítményt nyújtott Stieberné is, távoli bombái, nagyszerű leadásai és jó érzésű szerelései feltűnést keltettek."

 

 

 

Következett a szovjetek elleni finálé. Hogy ez milyen kiemelt eseménynek számított, annak kapcsán ismét a korabeli sajtót idézzük:

 

 

A finálé szünetében 24-22-re vezettek a magyar hölgyek. A szünetben a magyar öltözőben következett a Hegyi beszéd néven elhíresült szónoklat. Erről a sajtó nem szólt, de úgy hírlik, Hegyi Gyula államtitkár bement, amikor a taktika finomításáról, bizonyos részfeladatok hatékonyabb megoldásáról kellett volna szólni a szakvezetésnek, ő szólt pár szót a csapathoz félidőben. Úgy hírlik, miután gratulált a hölgyeknek az egész Eb-szerepléshez és a finálé első félidejében nyújtott játékhoz, majd hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió a barátunk, és ez mindennél fontosabb nekünk...

 

Hogy ez mennyire játszott közre a szünet utáni "leolvadásban", azt nem tudni, ezt ennek kapcsán senki nem említette, viszont akkoriban a finálé kapcsán az is mondhatni "közszájon forgott", hogy a szünetben a játékvezetői öltözőben is jártak látogatók. Ami tény, hogy szünet után válogatottunk két meghatározó játékosa, Stieberné és Fekete I. kipontozódott, a második félidőt 23-8-ra nyerték a sarló-kalapácsos hölgyek, így a szovjetek végül 45-32-es győzelmet arattak a fináléban, s ők nyerték az Európa-bajnokságot.

 

 

 

Magyarország: Sziklai 6, Hajós 1, Fekete I. 19, Pirik 9, Szabó M. 20, Csúcs 9, Sztankó, Fekete M. 14, Nagy M. 17.

 

Magyarország: Sziklai 1, Hajós 2, Fekete I. 5, Pirik 13, Szabó 6, Nagy M. 22, Csúcs 4, Vékony 5.

 

Magyarország: Sziklai 8, Nagy M. 6, Fekete I. 6, Pirik 23, Szabó 2, Csúcs, Szolcsányi 10, Vékony 2, Szabó 2, Szabó 1, Obermayer 1, Bagi 3.

 

 

 

Magyarország: Sziklai 6, Hajós 7, Csúcs 1, Nagy M. 5. Fekete I. 2, Pirik 20, Vékony 3, Szabó 12.

 

Magyarország: Sziklai 2, Hajós 5, Csúcs 2, Nagy M. 2, Fekete I. 6, Pirik 5, Vékony, Szabó M. 7.

 

Magyarország: Sziklai 4. Hajós 8, Nagy M. 5, Fekete I. 11, Pirik 5, Vékony 9, Szabó M. 3, Fekete M. 4.

 

Magyarország: Sziklai, Hajós 4, Csúcs, Nagy M. 5, Fekete I. 6, Pirik 11, Vékony 1, Szabó M. 5, Fekete M.

 

 

Az Európa-bajnoki ezüstérmes magyar csapat tagjai: Obermayer Edit, Sárosdyné Sziklai Paula, Stieberné Hajós Ilona, Remákné Csúcs Anna, Nagy Mária, Molnárné Fekete Ilona, Varsányiné Szolcsányi Lilla, Blahóné Pirik Margit, Nagyné Szabó Márta, Lőrinczné Sztankó Ilona, Kintliné Bagi Erzsébet, Vinczéné Szabó Hedvig, Fischerné Fekete Margit. Szövetségi kapitány: Gyimesi János.

 

 

 

 

Néhány éve, a koronavírus mindannyiunk számára nehéz és fájdalmas időszakában, a tanításban is - ideiglenes jelleggel - jelentős változás történt, elterjedt az ún. online oktatás. Minden tárgyat nehéz volt ily módon tanítani, a legnehezebb talán a testnevelést. Az egyik fővárosi iskolában a testnevelő tanárnő kitalálta, hogy megkéri tanítványait, írjanak, pontosabban küldjenek el neki a sporttal kapcsolatban valamit, ami kedves nekik, fontosnak tartanak, meghatározó a számukra. Egyik tanítványa a dédnagymamájáról írt, aki tagja volt ennek az Eb-ezüstérmes csapatnak. A történet az Áldás utcai iskolában esett meg, a testnevelő pedig Novák Judit, ifjabb Gyimesi János felesége.

 

A tanárnő férje pedig az 1950-es válogatott szövetségi kapitányának később szintén kiváló, sikeres edzővé lett fia, aki az Európa-bajnokság idején 7-8 éves kisfiúként gyakran "sertepertélt" a csapat edzésein, természetesen többnyire csókolommal köszönve a kosaras néniknek, akik közül többen már az Európa-bajnokság idején férjezett fiatal asszonyok voltak. Amikor a tanárnő elmesélte férjének a történetet, felgyorsultak az események. Ifj. Gyimesi János kiderítette, hogy a számára a gyermekkorát idéző emléket Remákné Csúcs Anna dédunokája küldte. Sikerült is felvennie vele a kapcsolatot és telefonon "nosztalgiázni" kicsit, több évtized távlatából. Sajnos azóta, ahogy ifj. Gyimesi János nevezte, Anci néni már elhunyt.

 

 

 

 

Közvetve tartozik az Eb-ezüstéremhez ez a megható eset. A közelmúltban hunyt el Bogár Lászlóné Szekendi Irén, aki az 1950-es Eb-csapat bő keretének tagja volt, de a tornán szereplő válogatott keretbe végül nem került be. Játszott viszont a két évvel később, Moszkvában Európa-bajnoki bronzérmet szerző nemzeti csapatban. Sógora, Bogár Pál az 1955-ben, 70 éve Európa-bajnoki címet szerző magyar válogatott csapatkapitánya volt. Nagyjából két hete volt Szekendi Irén temetése Székesfehérváron, ahol őt is a Bogár család sírhelyére temették, egy helyre Európa-bajnok sógorával.